NOdiagnose

Régóta gondolkodtam már azon, hogy a gondolataimat, és a tapasztalataimat egy csokorba gyűjtöm. Rákattintok, a "megosztás" gombra, és hadd szóljon. Volt, hogy elkezdtem írni. Egész pofás lett. NA! Most végre kimondom amit gondolok! Leplezetlenül a világ arcába vághatom, és ennyi! Vállalom amit gondolok! De akkor megszólalt a vészcsengő..."nem...nem...engem nem így neveltek...ezt mégsem mondhatom el...nem közölhetem a gondolataimat csak úgy, ilyen nyersen...." DELETE!
És eddig a pillanatig mindig az utóbbi győzött... 
Tulajdonképpen a blog címén is rengeteget töprengtem akkoriban, amikor rám jött a "közölhetnék", vagy a "mostjólavilág arcába vághatom"-nék. Mindig valami divatos, pofás, lehetőleg korunk előtt lengedező, és mások által irigylésre méltó, megkaparintó vágyaik beindítását ösztönző blogcímet szerettem volna magaménak tudni, de hát mondanom sem kell. A vége mindig valami egyszerű, és már-már közönségesnek hangzó cím lett, és már el is vette a kedvem az írástól. Valahogy egyik cím sem illett hozzám.
A nodiagnose tulajdonképpen nemrégen villant be, és ha hiszitek ha nem, de végig itt lebegett a szemem előtt. Benne volt az életemben, a mindennapjaim keserű részévé ette be magát. Lassan 2 éve.  De erről majd egy fejezetben, bővebben...
A válaszom a kérdésedre amit még ki sem mondtál: nem. Nem fogok neked rúzsokról és szempillafestékekről monológot írni. Nem fogom megmutatni, hogy én melyik alapozót használom, és holnaptól mi lesz a trendi. Ellenben próbálok rávilágítani majd én is pár dologra neked, csak nem a kifutó megközelítéséből. Ez nem az a kifutó amin csinos modellek suhannak végig, összeborzolt, de órákig állítgatott frizurával, csak, hogy olyan hatást keltsenek mint te magad kora reggel mikor legszebb álmodból riadsz fel, hogy lekésted az 5:50-est, és tönkrement az egész napod, el vagy késve mindenhonnan. Nem az a kifutó..de ez is kifutó. Csak ez sokkal összetettebb, és mindennapjaink részesei. Beleolvadnak az emberi elmébe, és legtöbbünknek már fel sem tűnik. "Normális...Elfogadjuk, hogy ez így van rendjén. Megszokjuk. Pedig lehetne másként is, és nagy százalékban rajtunk múlik a "hogyan".