2014. január 31., péntek

Èlelmiszeripar

Nem szándékozom tùlságosan a tèmába mèllyedni. De azèrt valamennyire kell, hogy szò essèk ròla.
Mielőtt monológomba belekezdenék, a következő kisfilmet megtekintésre javaslom.


Anyám szavajárása " nem győzöm hangsùlyozni"...hát ùgygondolom van bizony amit nem is lehet elégszer. Règebben, mondjuk egy-kèt èvvel ezelőtt mèg nekem sem került a figyelmem központjába az, hogy az èlelmiszeriparnak ès a gyògyszeriparnak mekkora hatalma is van az egèszsègünk, a jò fizikai állapotunk ès közèrzetünk felett. Bevallom mielőtt magam sem voltam kellően felvilágosodva eme, a fogyasztási iparban jelenlèvő ès tudatosan alkalmazott mèrgezèsi folyamatok jelenlètèről, sőt!!! Mèg nem is hallottam, hogy ilyesmi valòban létezik! Teljesen naìvan habzsoltam a különfèle finomabbnál finomabb èlelmiszeripari termèkeket. "Jò Chips. Hìzlal. Na ès? Nem vagyok hìzèkony tìpus" -gondoltam. De arròl senki nem tájèkoztatott, hogy ezek a zacskòs ropogosòk, tèsztabundába göngyölt csodák többnyire nátrium glutamátot tartalmaznak. Ezt kevesen olvassák el az összetevőknél. Csak ennek az egy adalèkanyagnak kb. 10 fèle neve lehet, ès mèg kevesebben nèznek utána, hogy mi is az a nátrium glutamát amiről èn itt hablatyolok. Segìtek. Idegmèreg. Tudod mièrt alkalmazza ezt az ìztelen adalèkanyagot az èlelmiszeripar? Hogy amikor bemèsz a gyorskajáldába akkor finomabbnak èrezd a ropogòsra sütött krumplit. Nincs ìze, mégis hatalmas fegyver ez. Többet fogsz enni, mert ugye megnöveli az èhsèg utáni vágyad, és most jön a lènyeg! Jòl figyelj! Azáltal, hogy többet eszel, többet fizetsz. Ès rá lehet szokni. Kìvánni fogod azt a kaját amit multkor olyan jòìzűen ettèl. Üsd be csak a keresődbe. Nátrium Glutamát. Van lehetőség bővebben tájékozódni. (Javasolt oldalmegtekintés a témában még:  http://veddamagyart.info/eletmod/6260-natrium-glutamat-az-idegmereg-amitol-minden-finom)
 Ès hát èpp nemrèg nèzegettem a szörpöket egy boltban. Hát ez már tènyleg durva! IGEN. Ezt viszed haza a gyerekednek!

2014. január 23., csütörtök

NOdiagnose

Régóta gondolkodtam már azon, hogy a gondolataimat, és a tapasztalataimat egy csokorba gyűjtöm. Rákattintok, a "megosztás" gombra, és hadd szóljon. Volt, hogy elkezdtem írni. Egész pofás lett. NA! Most végre kimondom amit gondolok! Leplezetlenül a világ arcába vághatom, és ennyi! Vállalom amit gondolok! De akkor megszólalt a vészcsengő..."nem...nem...engem nem így neveltek...ezt mégsem mondhatom el...nem közölhetem a gondolataimat csak úgy, ilyen nyersen...." DELETE!
És eddig a pillanatig mindig az utóbbi győzött... 
Tulajdonképpen a blog címén is rengeteget töprengtem akkoriban, amikor rám jött a "közölhetnék", vagy a "mostjólavilág arcába vághatom"-nék. Mindig valami divatos, pofás, lehetőleg korunk előtt lengedező, és mások által irigylésre méltó, megkaparintó vágyaik beindítását ösztönző blogcímet szerettem volna magaménak tudni, de hát mondanom sem kell. A vége mindig valami egyszerű, és már-már közönségesnek hangzó cím lett, és már el is vette a kedvem az írástól. Valahogy egyik cím sem illett hozzám.
A nodiagnose tulajdonképpen nemrégen villant be, és ha hiszitek ha nem, de végig itt lebegett a szemem előtt. Benne volt az életemben, a mindennapjaim keserű részévé ette be magát. Lassan 2 éve.  De erről majd egy fejezetben, bővebben...
A válaszom a kérdésedre amit még ki sem mondtál: nem. Nem fogok neked rúzsokról és szempillafestékekről monológot írni. Nem fogom megmutatni, hogy én melyik alapozót használom, és holnaptól mi lesz a trendi. Ellenben próbálok rávilágítani majd én is pár dologra neked, csak nem a kifutó megközelítéséből. Ez nem az a kifutó amin csinos modellek suhannak végig, összeborzolt, de órákig állítgatott frizurával, csak, hogy olyan hatást keltsenek mint te magad kora reggel mikor legszebb álmodból riadsz fel, hogy lekésted az 5:50-est, és tönkrement az egész napod, el vagy késve mindenhonnan. Nem az a kifutó..de ez is kifutó. Csak ez sokkal összetettebb, és mindennapjaink részesei. Beleolvadnak az emberi elmébe, és legtöbbünknek már fel sem tűnik. "Normális...Elfogadjuk, hogy ez így van rendjén. Megszokjuk. Pedig lehetne másként is, és nagy százalékban rajtunk múlik a "hogyan".